Mk 3,1-6

Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember. Figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szom­baton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Állj ki középre! Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük kemény­sége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farize­usok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

Mk 3,1-6

Azt olvassuk, hogy haragosan végignézett rajtuk, szomor­kodva szívük keménysége miatt. Jézus haragudott ezekre a kötekedő, a lényeget nem látó farizeusokra. És mi lesz en­nek a haragnak a gyümölcse? Meggyógyítja a sorvadt kezű embert. Milyen jó lenne, ha a mi haragunknak is hasonló következményei lennének. Pl. Fú, most olyan dühös vagyok, hogy mindjárt megtisztítok egy leprást!…

Azért általában nem ilyen következményei vannak a hara­gunknak. Nem gyógyító, hanem pusztító. Ezért is félünk a haragtól magától, holott a harag természetes emberi reak­ció, érzelem. Az elnyomása jó esél­lyel depresszióhoz vezet, vagy hirtelen kirobbanó dühroha­mokhoz.

Számomra egészen felszabadító volt, amikor annak idején elmenve egy pszichiáterrel, ő azt mondta nekem, hogy nem a haragommal van a baj, hanem azzal, ahogy azt kifejezem. Addig ugyanis, amellett, hogy rengeteg harag volt bennem, folyamatosan lelkiismeret furdalásom volt emiatt, de ez nem csökkentette, csak növelte a haragomat, ami időnként pusz­tító erővel tört ki a környezetem, elsősorban a családom fe­lé. Attól fogva azonban, hogy megértettem: a harag meg­nyil­vánulási formájával kell dolgozni, valamint nyilván azzal, hogy mi az oka a haragnak, de nem azzal, hogy azt elnyom­jam, kezdett megváltozni a helyzet.

A haragunk természetes. De az, ahogy kifejezzük, sok­szor pusztító, bűnös. Jézus, miközben kifejezte a haragját, ab­ból valami jó gyümölcs származott. És minket is ide sze­ret­ne elhozni. Hogyan lehetséges ez?

Elsősorban: az hat rám, az formál, amivel foglalkozom, akinek a közelében vagyok:

Az, hogy milyen filmeket nézek, milyen játékokat ját­szom, az is hatni fog rám. Néha jó a feszültsé­get levezetni, de tudni kell a mértéket megtartani.

Ha olyan emberek vannak kö­rülöttem, akik destruktív (romboló) mó­don fejezik ki a ha­ragjukat, én is ezt fogom tanulni. De ha olyan emberek vannak körülöttem, akik tud­ják ezeket a feszültségeket konstruktív formában kifejezni (A művészet különböző formái ilyenek elsősorban, de a sport is), az se­gít.

Fontos az is, hogy megismerjem: mi az, ami a haragot a feszültséget kiváltja bennem. Ez segítséggel, egyéni, vagy csoportos önismereti munkával mehet végbe.

És akitől a legtöbbet tanulhatom erről, az természete­sen Jézus, Az Ő társaságában eltöltött idő formálja át a lelkem.

A harag mindig része lesz az életünknek – hiszen Jézu­sénak is része volt – de nem mindegy, hogy miért és ho­gyan haragszunk: Hogy romboló,vagy gyógyító-e a hara­gunk?