Mk 1,21-28

Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton pedig azon­nal a zsinagógába ment, és tanított. Álmélkodtak a tanítá­sán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Éppen ott volt a zsinagógájuk­ban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiál­tott fel: Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szent­je. Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! A tisztáta­lan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmesked­nek neki. És gyorsan elterjedt a híre mindenfelé Galilea egész környékén.

Mk 1,21-28

Ezektől a tisztátalan lelkektől megszállt emberekre általá­ban mint különleges, egzotikus érdekességekre szoktunk tekinteni a Bibliát olvasva. Mindenesetre semmiképpen sem úgy, mint akikhez bármi közünk is lehetne. Pedig bizonyos értelemben nagyon is van közünk hozzájuk. A különbség köztünk és köztük inkább csak fokozatbeli. A mi lelkünkben, személyiségünkben is szólnak hazug, féligazságokkal hite­ge­tő, az Istennel és minden jóval szembeszegülő hangok. Nem olyan ellenállhatatlan erővel és hangosan, mint egy skizofréniában szenvedő esetében, de szólnak.

Kinek-kinek megvannak azok a belső hangjai, késztetései, amikkel nehezen tud megbirkózni. Van, akit arra biztat a hang, hogy maradjon még az ágyban, és pihenjen még egy kicsit. A másiknak azt sugdossa a fülébe, hogy ő nem ér­dem­li meg az életet, és azt, hogy bármi jó történjen vele. A harmadik nem tud egy percre sem megállni, megpihenni, mert a belső hajcsár-hangja rögtön tovább hajszolja. Az alkoholistának azt súgja: igyál meg pár sört, attól majd megnyugszol. És még sorolhatnánk tovább.

A tisztátalan lélek, aki ebből az emberből megszólal, iga­zat mond, amikor azt mondja: Azért jöttél, hogy elpusz­títs minket? Jézus valóban azért jött, hogy elpusztítsa mindazt, ami az embert, minket pusztít. A mi gonosz hangjainkat is ő hallgattathatja el.

Hogyan történhet ez mi életünkben? Úgy, hogy Őhozzá fordulunk segítségért. Az imádsággal, azzal a szándékkal, hogy szabadulni akarok az engem kínzó késztetésektől, gondolatoktól, hangoktól, kezdődik minden. És aztán alávetem magam azoknak a kezeléseknek, használom azokat az eszközöket, amiket Ő ad. Lehet ez egy csoportba való járás (IFI), ahol együtt küzdünk, egymást bátorítva; lehet egy segítővel való együtt dolgozás (lelkivezető, lelkigondozó), és az imádságban, igében való elmélyülés. Jó esetben mindezek együtt. És még lehet jó pár más dolog is e mellé, amit nem soroltam fel. De a lényeg, ami a legfontosabb: Isten lelke, annak ereje, jelenléte az, ami kiszoríthatja a negatív, pusztító hangokat, késztetéseket az életünkből. Minél több helyet adok neki, annál inkább történik ez meg.

Elcsendesedve Isten előtt arra a kérdésre keressük a választ: Az én hangjaim, az én pusztító késztetéseim mire akarnak rávenni? Kérjük a szabadulást együtt ezekből!