Naszály - GRL Biológia

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Naszály

Botablog > Kirándulások

2015. április 2.

A Naszály-hegység a Dunakanyar meghatározó látképi eleme. Gödöllő felől közelítve már a Szadáról látható  a hegyen ejtett hatalmas tájseb a mészkőbánya. A feltáruló kőzet narancs színét a mészkőt átjáró vasoxidnak köszönheti. Sajnos a jó minőségű mészkő mellett, az olcsó víziút (Duna), és a nagy felhasználó (Budapest) közelsége túlságosan csábító egy cementgyár telepítésre. Így jött létre, a ma már Duna-Dráva cementművekként számontartott Duna parti üzem, melyhez a kirobbantott mészkövet egy szállítószalag juttatja le a hegyről, annak nagy henger alakú kemencéjéhez. Itt aztán 900 C-on megtörténik a hőbontás, ami égettet meszet és széndioxidot eredményez a jegesmedvék legnagyobb örömére (globális felmelegedés).
De a tavasz eleji Naszályhoz visszatérve: Kosdról indultunk és a Násznép-barlangig jutottunk a zöld félkör, majd a zöldfélkör-kék jelzésen keresztül.
A kirándulás kezdetén egy lepusztult erdőn mentünk egészen a kosdi szénbányászok emlékművéig, onnan már hamarosan, a délies kitettségnek megfelelően egy xeroterm, melegkedvelő tölgyesen vezetett fel az út. Az erdő teljes tavaszi díszében tündökölt: odvas keltikék (Corydalis cava), tavaszi kankalinok (Primula veris), bársonyos tüdőfűk (Pulmonaria mollis), Waldstein pimpók (Waldsteinia geoides) borították a fák lábát. A tavaszi aszpektusnak ezt a pompáját nemcsak a kora tavaszi felmelegedés, a fényviszonyok, hanem a csapadékos tavasz is előhívta.
A mészkő-dolomit sziklagyepre felérve a hatalamas területre kiterjedő vaddisznótúrás és az
előrehaladt cserjésedés volt szembetűnő. Az előbbi több száz négyzetméteren forgatta fel az amúgy nem túl vastag talajszintet. A vaddisznók túltartása létükben fenyegeti a sziklagyepeket, ugyanis az "ebadták" rajonganak a sziklagyepek növényeinek föld alatti raktározó szerveiért a gumókért, a gyöktörzskért, a hagymákért. Ezek a növények itt raktározzák el, és kora tavasszal használják fel azokat a tartalék tápanyagokat, melyekkel túlélik az ínséges, csapadékmentes téli és nyári időszakokat.  A cserjésedést főleg a virágos kőris (Fraxinus ornus) okozza, és leárnyékolása a sziklagyep hosszú haldoklását okozza, teret engedve a szukcesszió kérlelhetelen folyamatának.
A maradék részeken megtaláltuk a budai nyúlfarkfüvet (Seseli sadleriana), a hegyi ternyét (Alyssum montanum).
Elérve a Násznép-barlangot északi kitettségű erdőrészbe értünk, itt még virágzott a hóvirág (Galanthus nivalis).  A barlangnál jellegzetes sziklahasadék társulás jelent meg, legnagyobb örömömre megtaláltam a magyar pikkelypáfrányt (Asplenium javorkeanum). ezt a növényt eddig csak a Bükkben a Tar kő mészkő sziklái között láttam. A szikla falán meg lehetett figyelni az édesgyökerű páfrányt (Polypodium vulgare) is.


Waldstein pimpó (Waldsteinia geoides): Ezt a növény hazánk első botanikusa, a Linné úr rendszerével dolgozó Kitaibel Pál írta le, és támogatójáról, szponzoráról Waldstein grófjáról nevezte el. Levele karéjos, szőrös, nyáron nagyobbra növő. Virágja sárga.

Budai nyúlfarkfű (Seseli sadleriana): Dolomit sziklagyepek védett, reliktum növénye. Ezek a növények a magasabb régiókban, dealpin területeken fordulnak elő természetesen. A feketés virágzaton halványsárga porzók láthatók.

Magyar pikkelypáfrány (Asplenium javorkeanum): Jávorka Sándor magyar botanikusról elnevezett haraszt levélkéi szürkészöldek, barnás spóratartókkal a fonákjukon. Nyáron a levelei csőszerűen összecsavarodnak.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz