Main menu
Újra a Zemplénben
Kéktúra 2012
A Líceumi kéktúrák történetében lezárult egy hosszú fejezet és egyúttal egy új kezdődött el. A már legendássá vált 1995-
A kéktúra tábor szép hagyományát Danku Pista bácsinak köszönheti a Líceum. Akik átvettük tőle a stafétabotot, igyekszünk megőrizni a program általa teremtett értékeit. Aki nem tudná, a kéktúra tábor az Országos Kék jelzés nyomvonalán haladva, attól időnként letérve (néha nem szándékosan, azaz eltévedve) járja be az országot évről-
Az idei táborban 25 diák vett részt. Füzértől Sárospatakig szeltük át a Zempléni hegységet 6 nap alatt. Dicséret illeti a csapatot, amelyik zokszó nélkül, vidáman gyalogolta végig a nem mindig könnyű terepet, ráadásul hátizsákkal a vállán.
Köszönöm Zsófi néninek is, hogy ellátott minket élelemmel, Attila bácsinak, aki Lázár Ervin mesékbe bújtatta az áhítatait, valamint Zsolt tanár úrnak a növénytani előadásait.
Jövőre a Cserehát és Aggteleki hegység következik. Lehet előre edzeni.
Pertis Szabolcs
táborvezető
Református középiskolák kosárlabda tábora
Balatonszárszó (Soli Deo Gloria központ), 2011. július 4-
Idén 15. alkalommal rendezték meg ezt a "tornát", amire rajtunk kívül Budapestről, Mezőtúrról, Karcagról és Kunszentmiklósról érkeztek csapatok -
A reggeli és esti áhítatok témája, és nem utolsó sorban: stílusa magával ragadó volt! Veszelka Tamás nagytiszteletű úr ezen kívül más szabadidős tevékenységek összeállításával s egy vidám és tanulságos csapatépítő délután megtervezésével/lebonyolításával tette még teljesebbé ezt a hetet.
A tábor egyébként -
Tanévnyitó
(néhány gondolat az igazgatói beszédből)
"Eltelt vagy elmúlt a nyár, most is gyorsan, mint mindig, és új tanév, új feladatok és lehetőségek előtt állunk mindnyájan…
…És sziklaszilárdan állnak azok a nevelési elvek is, melyeket a 20. tanévét megkezdő Líceum a református iskolák hagyományait követve 1992 óta töretlenül vall fennállása során végig: hogy a nevelésére bízott gyermek Isten ajándéka, mi pedig tanárok az Ő munkatársaként bánunk a ránk bízottakkal, és segítünk felszínre hozni a gyermekben lévő értékeket, hogy erkölcsös, Krisztusra figyelő felnőtté váljon, akinek szívügye a másik emberrel vállalt közösség, és a tágabb közösség, a család és a haza szeretete is…
… Azonban napjainkban azt látjuk és tapasztaljuk , hogy körülöttünk egy minden biztos fogódzót, közösséget, családot, lelket elvesztő emberiség kínlódik a lassan mindent feladás állapotában. Szinte reménytelenül. Gyakran mi magunk, hívő emberek is hajlamosak vagyunk a kétségbeesésre. Pedig nem kellene más, mint egy mustármagnyi hit és bizalom, hogy az Ige tanítását szívből vallhassuk:"Ne félj, mert megváltottalak". Vagy "Veletek vagyok a világ végezetéig,"és sorolhatnánk vég nélkül a felénk áradó bátorító bibliai gondolatokat. Higgyük el,Isten látja a helyzetünket, tud rólunk és szeret minket. És azt kéri, hogy a lényegre figyeljünk, és bízva bízzunk benne. Éljük úgy a hétköznapokat, hogy látszódjék ez rajtunk, mert a világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését. Ez is a küldetésünk"

