Szóbeli felvételi 2019

Hatévfolyamos képzés

A szóbeli felvételi beosztását csütörtökön tesszük fel a honlapra, mert még folyamatosan érkeznek a jelentkezési lapok.
Amennyiben valaki nem találja a nevét a táblázatban, kérjük  16 órára jöjjön, és a portán jelentkezzen.

 

Négyévfolyamos képzés

A szóbeli felvételi beosztását pénteken délután tesszük fel a honlapra, mert még folyamatosan érkeznek a jelentkezési lapok.
Amennyiben valaki nem találja a nevét a táblázatban, kérjük  16 órára jöjjön, és a portán jelentkezzen.

Írásbeli felvételi 2019

Kedves Felvételizők!

Kérünk benneteket, hogy január 19-én, szombaton 9:30-ra érkezzetek az iskolába, hogy a bejáratnál kifüggesztett terembeosztás szerint időben el tudjátok foglalni a helyeteket.
Sok sikert kívánunk a felvételihez!

Szóbeli középszintű érettségi

A középszintű szóbeli érettségi időpontja: 2018. november 19.

Kérjük a vizsgázókat, hogy ezen a napon 7:30-kor jelenjenek meg iskolánkban. Az eredményhirdetés előre láthatólag november 20-án 15 órakor lesz.

2018.10.01. hétfő

[et_pb_section bb_built=”1″ _builder_version=”3.12.2″][et_pb_row _builder_version=”3.0.48″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_testimonial author=”Mk 4,10-20″ _builder_version=”3.12.2″ quote_icon_background_color=”#f5f5f5″]

Mk 4,10-20

Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt, de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak. Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.

[/et_pb_testimonial][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

A példázat végét szeretném, kiemelni a mai áhítaton: A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.

Úgy érzem –persze lehet, hogy csak én érzem így – hogy sokan a kereszténységre inkább mint valaminek az elvesz­té­sére, és nem a megnyerésére gondolnak. Pedig én az látom akár a saját,akár más – hozzám közel álló – emberek példáján, hogy sokkal több a nyereség, mint a veszteség. Sőt inkább fogalmaznék úgy, hogy a befektetés sokszorosa a nyereség. Mert az életünkben mindig be kell fektet­nünk ahhoz, hogy valamit nyerjünk. Ha ismerősek lennétek a befektetési alapok világában, akkor tudnátok, hogy a részvény-paketteket három csoportba szokták osztani: alacsony kockázatú, közepes kockázatú és magas kockázatú csoportokba. Az alacsony kockázatú csomagok keveset is hoznak, de kicsi annak az esélye is, hogy a befektetésed odavesszen. A magas kockázatúaknál fordított a helyzet. Sokat kockáztatsz de sokat is nyerhetsz velük.

A kereszténység esetében sokan csak a kockázatot látják, és nem azt, hogy mekkora nyereség: harmincszoros, hat­vanszoros, százszoros. Ha a részvénypiacon lenne ilyen kockázat/nyereség alapú csomag, akkor mindenki más bedobhatná a törülközőt. Ráadásul itt garantált a nyereség: a legfelsőbb hatóság garantálja. Egy kormány, egy bank, vagy biztosító bebukhat, de Isten nem.

Tudom, hogy lehet azt a részt is látni: a másik miért hatvanszorosat terem, én meg miért csak harmincszorosat, de legyünk most pozitívan és figyeljünk arra, amit az ige mond nem pedig arra, amit a magunk sötét kis hátsó hang­jai mondanak: Sokszorosát termi minden meghallga­tott, életre váltott ige az életünkben!

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]

2018.09.27. Hétfő

[et_pb_section bb_built=”1″ _builder_version=”3.12.2″][et_pb_row _builder_version=”3.0.48″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_testimonial author=”Mk 3,7-12″ _builder_version=”3.12.2″ quote_icon_background_color=”#f5f5f5″]

Mk 3,7-12

Jézus pedig tanítványaival együtt visszavonult a tenger­hez, ahová nagy sokaság követte Galileából, Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat tett. Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a soka­ság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék. Amikor pedig meglátták őt a tisztátalan lelkek, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia! Ő azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő.

[/et_pb_testimonial][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Sokaknak jelent problémát – főleg a keresztények között – hogy megtartsák személyes terük határait, azt hogy med­dig engedjenek be másokat az életükbe, hogy közben az megmaradjon az ő életüknek. Főleg a segítő-hivatást űzők­nek jelent ez nehézséget: tanároknak, lelkészeknek, pszic­ho­lógusoknak, orvosoknak stb. De nem csak nekik. Itt a líceumban is tapasztaltam már, hogy valaki, a maga lelki problémáival úgy rá tud akaszkodni egy, vagy több barátjá­ra, hogy azokat is megbetegíti, mert nem tudnak/mernek neki nemet mondani. Úgy érzik az ilyen emberek, hogy az nem keresztényi dolog, hogy a másikkal szemben a saját lelki épségemet, a szabadidőmet megvédjem.

A felolvasott történetben azonban azt látjuk, hogy Jézus távolságot teremt maga és a sokaság közt, beülve egy csó­nak­ba a vízen. Így nem tudják összenyomni. Több ember fér köré, többen hallják, de közben nagyobb távolság van közöttük. Mit tanulhatunk mi ebből? Azt, hogy ahhoz, hogy tudjuk az életünket élni, a feladatunkat teljesíteni, néha szükség van egy bizonyos távolságra. Számos bibliai igehely mutatja ennek fontosságát. Most csak párat ennek példá­ja­ként:

  1. A házasság „szereztetési igéje” a Teremtés könyvé­ben: „Ezért a férfi elhagyja az ő apját és anyját…” Aki nem tud távolságot venni a szüleitől, az nem alkalmas a házas­ságra.
  2. Az ötödik parancsolat: „Tisztelt atyádat és anyádat…” Azaz tartsd tiszteletben a határaikat.
  3. „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket…” (Ef 6,4) azaz a szülők is tartsák tiszteletben gyermekeik határait.

Nem idegen, vagy keresztényietlen dolog, ha ragaszko­dunk a határainkhoz. Persze ehhez is hozzátartozik, hogy néha átengedünk valakit ezeken a határokon. Jézus is számtalanszor megtette. De nem jó, ha csak ezt halljuk, és azt nem, hogy ahhoz hogy beengedjünk valakit, először kell lennie határoknak.

Hol legyenek ezek a határok? Ott ahol ahhoz szükséges, hogy tudjuk élni a saját életünket és a feladatunkat telje­síteni. Nem arra kell a határ, hogy ne zavarjon senki, míg véreresre játszom a szemem a számítógépen, ahelyett, hogy tanulnék. Nem is arra, hogy ne kelljen elvégeznem a házimunkából rám eső részt. A határ arra kell, hogy Isten előtt önmagammá válhassak. A saját döntéseimet hozhas­sam, a saját gondolataimat gondolhassam, a saját kapcso­lataimat alakíthassam ki – s köztük a saját Isten-kapcsola­tomat is.

Te most hogy állsz a határokkal? Beljebb kéne húznod őket, vagy éppen ellenkezőleg: kijjebb tolnod?

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]

2018.09.21. Péntek

[et_pb_section bb_built=”1″ _builder_version=”3.12.2″][et_pb_row _builder_version=”3.0.48″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_testimonial author=”Mk 3,1-6″ _builder_version=”3.12.2″ quote_icon_background_color=”#f5f5f5″]

Mk 3,1-6

Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember. Figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szom­baton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Állj ki középre! Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük kemény­sége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farize­usok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

[/et_pb_testimonial][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Azt olvassuk, hogy haragosan végignézett rajtuk, szomor­kodva szívük keménysége miatt. Jézus haragudott ezekre a kötekedő, a lényeget nem látó farizeusokra. És mi lesz en­nek a haragnak a gyümölcse? Meggyógyítja a sorvadt kezű embert. Milyen jó lenne, ha a mi haragunknak is hasonló következményei lennének. Pl. Fú, most olyan dühös vagyok, hogy mindjárt megtisztítok egy leprást!…

Azért általában nem ilyen következményei vannak a hara­gunknak. Nem gyógyító, hanem pusztító. Ezért is félünk a haragtól magától, holott a harag természetes emberi reak­ció, érzelem. Az elnyomása jó esél­lyel depresszióhoz vezet, vagy hirtelen kirobbanó dühroha­mokhoz.

Számomra egészen felszabadító volt, amikor annak idején elmenve egy pszichiáterrel, ő azt mondta nekem, hogy nem a haragommal van a baj, hanem azzal, ahogy azt kifejezem. Addig ugyanis, amellett, hogy rengeteg harag volt bennem, folyamatosan lelkiismeret furdalásom volt emiatt, de ez nem csökkentette, csak növelte a haragomat, ami időnként pusz­tító erővel tört ki a környezetem, elsősorban a családom fe­lé. Attól fogva azonban, hogy megértettem: a harag meg­nyil­vánulási formájával kell dolgozni, valamint nyilván azzal, hogy mi az oka a haragnak, de nem azzal, hogy azt elnyom­jam, kezdett megváltozni a helyzet.

A haragunk természetes. De az, ahogy kifejezzük, sok­szor pusztító, bűnös. Jézus, miközben kifejezte a haragját, ab­ból valami jó gyümölcs származott. És minket is ide sze­ret­ne elhozni. Hogyan lehetséges ez?

Elsősorban: az hat rám, az formál, amivel foglalkozom, akinek a közelében vagyok:

Az, hogy milyen filmeket nézek, milyen játékokat ját­szom, az is hatni fog rám. Néha jó a feszültsé­get levezetni, de tudni kell a mértéket megtartani.

Ha olyan emberek vannak kö­rülöttem, akik destruktív (romboló) mó­don fejezik ki a ha­ragjukat, én is ezt fogom tanulni. De ha olyan emberek vannak körülöttem, akik tud­ják ezeket a feszültségeket konstruktív formában kifejezni (A művészet különböző formái ilyenek elsősorban, de a sport is), az se­gít.

Fontos az is, hogy megismerjem: mi az, ami a haragot a feszültséget kiváltja bennem. Ez segítséggel, egyéni, vagy csoportos önismereti munkával mehet végbe.

És akitől a legtöbbet tanulhatom erről, az természete­sen Jézus, Az Ő társaságában eltöltött idő formálja át a lelkem.

A harag mindig része lesz az életünknek – hiszen Jézu­sénak is része volt – de nem mindegy, hogy miért és ho­gyan haragszunk: Hogy romboló,vagy gyógyító-e a hara­gunk?

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]

A néphagyomány napja 2018

[et_pb_section bb_built=”1″ _builder_version=”3.12.2″][et_pb_row _builder_version=”3.12.2″][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Kedves Szülők! Kedves Volt Diákjaink!

Iskolánkban szeptember 28-án megrendezzük a Néphagyomány Napját. Az egész napos program keretében a néphagyományokkal (népi iparművészet, néptánc, népi színjátszás stb.) ismerkednek a diákok. A nap zárásaként az iskola tanári kara a gödöllői Művészetek Házában színre viszi Petőfi Sándor A helység kalapácsa című komikus eposzát. Erre az előadásra délután fél 5-re minden érdeklődő szülőt, valamikori diákot nagy szeretettel várunk. Az előadás után az iskolában lehetőség nyílik egy kis kötetlen beszélgetésre egymással, az iskola tanáraival némi zsíros kenyér és tea társaságában. Reméljük, hogy pénteken találkozunk!

[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.12.2″ src=”http://www.grl.hu/wp-content/uploads/2018/09/A_néphagyomány_napja18.jpg” /][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]

2018.09.17. Hétfő

[et_pb_section bb_built=”1″ _builder_version=”3.12.2″][et_pb_row _builder_version=”3.0.48″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_testimonial author=”Mk 2,1-12″ _builder_version=”3.12.2″ quote_icon_background_color=”#f5f5f5″]

Mk 2,1-12

Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elter­jedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek ös­sze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben:Hogyan beszélhet ez így? Istent ká­romolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak ma­gukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívete­kben?Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágya­dat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulat­ba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!

[/et_pb_testimonial][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Jézus barátai hitét látva gyógyítja meg a bénát. Először a bűnbocsánattal, utána pedig a fizikai gyógyulással is. Ez az ember azért gyógyulhatott meg lelkében és testében, mert a barátai odavitték Jézushoz. A kérdés, amit a mai áhí­ta­ton fel szeretnék tenni nektek: Ti hova viszitek a barátaito­kat?

Jó, ha az embernek olyan barátai vannak, akik a gyógyu­lás felé segítik, akik által az élete napról napra jobbá, érté­ke­­seb­­bé, szebbé válik. Nem minden barátság ilyen. A tékoz­ló fiú barátai, akik köré gyűltek, amikor még volt pénze, nem ilyenek voltak. Több volt alkoholista is beszámolt róla, hogy az tette igazán nehézzé a tisztának maradást, hogy a have­rok újra és újra kínálgatták és ivásra bíztatták. A leg­több úgynevezett diszkó-baleset is úgy történik, hogy a ha­verok a buliból hazafelé jövet cukkolják a sofőrt, akinek a jogsiján még meg sem száradt a festék, hogy vagányabban vezes­sen. Szerintem mindenki tudna olyan eseteket hozzá­tenni ezekhez, amiket most mondtam, amikor a „barátok” vitték bele valamilyen hülyeségbe őket, vagy ismerősüket.

A barátság mégis nagyon értékes kapcsolat tud lenni, még ha a bűn olyan sokszor ezt is megrontja, mint minden más emberi kapcsolatot. Ha egy barátságot átjár a krisztusi szeretet, akkor a legértékesebb emberi kapcsolattá válhat.

Mi milyen barátok vagyunk? Olyanok, akik gyógyulást, hitet, erőt hoznak barátjuk életébe, vagy olyanok, akik inkább az ellenkezőjét: gyengeséget, függőséget?

Akkor tudjuk igazán az előbbieket hozni, ha Krisztushoz visszük a barátainkat. Ez nem valami erőszakos misszioná­lást jelent, amikor a barátkozás célja tulajdonképpen a térí­tés. Persze – ahogy beszélgetünk – a hit témája is előjöhet, hiszen ez számomra fontos, de a cél nem feltétlenül ez. Sok­kal inkább az, hogy azt a meg­tapasztalt szeretetet meg­osszam vele, amit én a Krisz­tus-kapcsolatomból nyerek. Va­la­mint az, hogy imádságban beszéljek a másik barátommal, Krisztussal erről a barátom­ról.

Ha mi is – ezekhez a barátokhoz hasonlóan –a nekünk fontos embereket odavisszük Krisztus elé, akkor az gyó­gyulást hoz az ő életükbe is, de a miénkbe is.

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]